Hirdetés

2026. június 10. (szerda) Margit, Gréta

Baja

2011. 02. 25. 21:16:50

A kommunizmus áldozataira emlékeztek

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Napja február 25-e, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.

A hivatalossá válás óta minden évben megemlékeznek Baján is erről a napról. Így történt ez ma délután is  - a szakadó hóesés ellenére - a Déri-kertben található '56-os emlékműnél. A megemlékezés műsorát ez allkalommal az MNÁMK középiskolás diákjai adták, akik zenével és népitánccal színesített, igen tartalmas összeállításukban a kitelepítésekről, a klkényszerített lakosságcseréről szóltak. Felkészítő tanáruk Major Hajnalka volt.. A nap szónoka Wittner Mária, '56-os halálraítélt, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki Zsigó Róbert Baja polgármestere, a város és térsége országgyűlési képviselőjének meghívására jött, hogy megossza személyes élményeit, gondolatait egy szörnyű korszakról a megjelentekkel.
Beszédét azzal kezdte, hogy sok gondolat futott át rajta, amíg a műsort látta-hallotta, és nehéz nem visszaemlékezni rá..Azt mondja az utolsó vers, hogy a halottakat ne öljétek. De igen, a halottakat tovább ölték, kétszer. Egyszer fizikailag vették el az életét, aztán meggyalázva, összedrótozva, egymásra ötöt-hatot fektetve és arccal lefelé elásva. Hogy egy szál virágot ne tudjon letenni a család, névtelenekké tették őket, senki nem tudta, hol fekszenek a szerettei. Csak otthon, négy fal között lehetett emlékezni rájuk, mert ha kimentek, az ÁVÓ kései utódja figyelte és zavarta el őket, majd lovakkal eltaposták, mert még a lovakat is befogták emberi aljasságuk szekerébe.

Ezek után a mélyszegénységből származó Regőczi István atyáról emlékezett meg, aki Belgiumból tért haza a második világháború vérzivataros éveiben és összeszedi a kibombázott, fedél nélkül maradt árva gyerekeket, ételt-italt, fedelet ad nekik, ők voltak a sasfiókjai. (Az atyát 1948-ban az Andrássy út 60-ba vitték, miután árvaháza államosítása ellen szót emelt. Négy évet kapott. Szabadulása után Máriabesnyőre került, ahol ismét befogadta az árvákat. Hat év börtön lett a "jutalma". Ezután már "csak" rövidebb börtönbüntetéseket kapott. Épített templomot Szalkszentmártonban, vásárolt édesanyjának egy kis házat, foglalkozott a rászorult fiatalokkal. A hatalomnak nem tetszett működése. Elítélték tiltott sajtótevékenységért is, mert Belgiumban megjelent egy könyve "Mi nem hallgathatunk" címmel 1971-ben- a szerk..) Mi volt a bűne? Semmi más, csak a szeretet, az emberség, mert Isten szeretet hirdet az embereknek és ő követte az isten igéjét. Vajon bűn-e ha valaki szeret, hiszen erről szól az életben minden. Erről szól, amikor két fiatal találkozik, erről szól a család, a gyermekszületés, csupa-csupa szeretet és összetartozás, de aki szembe megy a szeretettel, az csak atomizálni akarja a társadalmat, szembe fordítani a különböző rétegeit. „Bár azt mondják, hogy rendszerváltás volt, én nem, mégis lerombolták az emlékhelyeinket, azokat ahova el tudtunk menni emlékezni és ma már lassan nem lesz hol emlékezni.” Ehhez kapcsolódóan Wittner Mária felolvasta a halálraítélt házak c. verset, majd így folytatta: „Ma tíz éve, hogy először emlékeztünk a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára, egy vasárnapi nap volt. Amikor a Fidesz kormánya minket, az áldozatokat szólított fel az emlékezésre és olyan épületben emlékeztünk, melynek falait Nagy-Magyarország legkiválóbb mesteremberei építették és ez az a ház, ahol hazudni nem lenne szabad. Én akkor amit elmondtam, nem hazudtam, és ma is igaz.” Ezek után a képviselő asszony felolvasta a tíz évvel ezelőtt az országgyűlésben elmondott beszédét.

A beszéd után Binszki József, a Belvárosi templom plébánosa és Dóczi Ákos baptista lelkész mondott ökumenikus imát. A megemlékezést záró Szózat elhangzása előtt még az ilyenkor szokásos koszorúzás zajlott.

A hivatalos program végeztével Wittner Mária a Duna Szálló különtermében egy fórumon mesélt életéről, a megtorlásokról. Külön is szólt Tóth Ilonáról, az ártatlanul kivégezett végzős orvostanhallgatóról, akinek életéről játékfilm készülne, ha összegyűlne rá a kellő pénz. A helyszínen is lehetett adakozni a film javára.