Hirdetés

2026. június 10. (szerda) Margit, Gréta

Baja

2011. 10. 24. 11:32:26

Kiálltak a hazáért, a nemzetért

Október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének napja nemzeti ünnep, melyről a rendszerváltozás óta minden évben megemlékeznek Baján is. Így volt idén is, vasárnap délután a városházán a forradalom helyi vezetői, dr. Antóny János és dr. Vágvölgyi Ferenc, valamint vitéz Kulisits Ferenc tiszteletére 2006-ban állított emléktáblánál tartott Schmidt István, a TIB Bajai Csoportjának vezetője ismertette röviden az életutakat, majd a városvezetés, a rokonság és a TIB képviselői megkoszorúzták az emléktáblákat.

A városi megemlékezést hagyományosan a Déri-kertben tartották, ahol a Türr István Szakképző Iskola diákjai adtak sok zenével, jelenetekkel tarkított igen tartalmas műsort. Felkészítő tanárok: Gombárné Szemelácz Mária és Jakabné Bényei Erika.

Ünnepi beszédét Zsigó Róbert polgármester, Baja és térsége országgyűlési képviselője egy kalitkába zárt mókusról szóló Wass Albert történettel kezdte. A folytatásban kiemelte: - 1956 különleges dátum a magyar nemzet történetében. A tisztesség, a becsület, az összefogás és a közösségért való áldozatvállalás dátuma. A II. világháborút követően a kommunisták lépésről-lépésre, az eszközökben nem válogatva, gátlástalanul rátelepedtek Magyarországra. Előre megtervezett módon, a „nagy testvér” eminens tanítványaiként, behálózták a mindennapokat. Volt, akit hazugsággal, volt, akit fenyegetéssel s volt, akit kínzásokkal vettek rá: hódoljon be az idegen érdekeknek. Akkor terjedt el a mondás: „A kommunisták a javadat akarják. Ne add oda nekik!” S ráadásul nem csak az emberek javait, hanem a lelküket is akarták. Nem csak fizikailag, egzisztenciálisan fenyegették a magyarokat, hanem a lelkük mélyére is beférkőztek. Elborított minden a szürkeség, a csend, a hazugság.(…) Így jött el, 1956. októbere. Minden galádság, becstelenség, megfélemlítés ellenére sok ezer ember volt képes együtt kiállni hazájáért, nemzetéért. Az akkori magyarok összefogtak és kiálltak a becsület és a szabadság értékei mellett. Nem felfordulást akartak, hanem rendet, mert tudták – ahogy a mondás tartja -, hogy „A rend és csak a rend az, ami véglegesen létrehozza a szabadságot.”(…)

Mindannyian nagyon vártuk az 50. évfordulót. Személyes élményeimből is tudom, hogy a túlélők mennyire várták e jeles napot, imádkoztak, hogy minél többen megérhessék. (…) A szocialista diktatúrának nem volt elég, hogy a forradalmi harcokban sok ezer embert öltek meg, hogy a szabadságharc leverése után, több évtizeden keresztül folyt a véres megtorlás. Nem volt elég, hogy még a hetvenes évek elején is akasztottak, hogy még a halottakat is meggyalázták. Nem volt elég, hogy embereket, családokat tettek tönkre, nyomorítottak meg. Ez mind nem volt nekik elég. 2006. október 23-án, a mai szocialisták békés emlékezőket vertek véresre, lőtték ki a szeműket, tartóztattak le és ítéltek el, ártatlanul. Tették ezt a mai szocialisták, akik manapság minket oktatnak ki demokráciából, szolidaritásból, és a szabadság tiszteletéből. Ez szégyen és gyalázat!(…)

Oly sok megtorpanás, meghátrálás után, most végre végig kell mennünk a megkezdett úton. Ki kell állnunk egy megújult, megerősödött, saját lábán megállni képes, a jó életet mindenki számára biztosítani tudó Magyarország mellett. Erre tanít bennünket 1956, az ’56-os magyarok példája. Ha merünk önmagunk lenni és nem úszunk az árral, akkor végre szabadok lehetünk –zárta beszédét Zsigó Róbert.

Az ünnepség végén hagyományosan az önkormányzat, a rendőrkapitányság, az ’56-os szervezetek, a partok, civil szervezetek es a cserkeszek helyeztek el a kegyelet jeleként koszorúikat az emlékmű talapzatánál.