Sport
2012. 02. 08. 20:47:33Eltemették Frici bácsit
Szerda délután a Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra id. Vétek Frigyest, a bajai kosárlabdaélet meghatározó alakját, aki életének 76. évében, türelemmel viselt hosszas betegség után január 30-án hunyt el. Frici bácsival két alkalommal is készíthettem hosszabb interjút, melyben életéről-pályafutásáról mesélt. Az alábbiakban következzék a Lényeg Portré rovatában 2005. őszén megjelent beszélgetés. Az eltelt majd 7 év alatt természetesen sok minden változott az itt leírtakhoz képest, de egy valami nem: Frici bácsi kosárlabda szeretete, hiszen még két éve is a Bajai Bácska FKE technikai vezetőjeként dolgozott.
Portrénk alanya ez alkalommal egy sportember, akinek neve összeforrott kedvenc sportágával, melyhez már több mint fél évszázada kötődik. Immár túl a hetvenen is még mindig az egyesület egyik motorja. Ő id. Vétek Frigyes egykori kiváló kosaras, majd edző, jelenleg a Bajai Bácska FKE technikai vezetője.
- Csávolyon születtem 1936-ban, szüleim a falu mellett a kalocsai érsekségtől bérelt földön gazdálkodtak. Általános iskolába a Gyakorlóba, majd a Központi Általános Iskolába jártam, azt követően a Türr István Közgazdasági Középiskolában (keriben) érettségiztem. Ezt követően egyből dolgozni kezdtem, egy évig a Bajai Posztógyárban voltam, majd Ganz Villamossági Műveknél helyezkedtem el, amely cég akkor a sportot és a sportolókat is támogatta. Egy osztályon voltunk néhai Vass Lászlóval, Allaga Gáborral, sőt az NB I-es kosaras lányok közül Pásztor Teréznek és Bognár Erzsébetnek, később Martinkovicsnének is ez volt a munkahelye. Elsőször beosztott kalkulátor voltam, majd kalkulációs osztályvezető, utána közgazdasági osztályvezető, végül megbízott főkönyvelő abban az időben, amikor az olasz Ansaldo cég a privatizáció keretében megvette a Ganzot. Ekkor előnyugdíjba vonultam.
- Hogyan kezdődött a kosaras pályafutása?
- Viszonylag későn kezdtem el sportolni, és a véletlennek köszönhető, hogy kosaras lettem. A keri első osztályába jártam, és az egyik délután valamilyen iskolai ünnepélyre készültünk. A szabadtéren volt egy beton kosárlabda pálya, ahol az idősebb – már játszó – tanulók dobáltak. Véletlenül kigurult egy labda a palánk közelében az oldalvonal felé, ahol álltam, és mondták, hogy dobjam rá. Bedobtam, és akkor egymásután még vagy hétszer-nyolcszor sikerült bedobnom, ezért a többiek bíztatására kezdtem el kosarazni 1952-ben a Bajai Honvéd SE korosztályos csapatánál, ahol első edzőim Butor Lajos és Schádt (Simor) József voltak. A középiskolában azonban több sportot is űztünk, kézilabdáztunk, röplabdáztunk. Nagy érdekessége volt a nagyszünetben tartott osztályok közötti kézilabda mérkőzéseknek, ami nagy élményt jelentett mindenkinek. Akkoriban Lajtai Nándor volt a testnevelő tanárunk. Pályafutásom kezdeténél segített Kovács József is, akivel egy iskolába jártunk.
- A kései kezdés ellenére elég gyorsan sokra vitte.
- A Bajai Honvéd megszűnése után a Bajai Vörös Lobogó, majd a Bajai Bácska Posztó együttesében folytattam pályafutásomat, előbb az NB II-ben, majd 1958 őszén bekerültünk az NB I-be, ahol Tax Imre volt az edzőnk. Itthon a volt zárda egyik épületében, a régi kápolna mellett volt az egyesületi székház, és az edzések mellette a szabadban megépített salakos pályán folytak. Később a kápolnában kialakított beton alapzatú pályát vettük birtokunkba, amelyet később átalakítottak és parkettáztak, hogy színhelye legyen a bajai kosárlabdasport sikereinek. Az első osztályba jutással egyidejűleg Kovács Józseffel együtt meghívtak a válogatottba, ahol együtt edzettünk Zsírossal, Simonnal, Gremingerrel, Gabányival, Bánhegyivel és Czinkánnal, akik az 1955-ös budapesti Eb-aranyérmes csapat erősségei voltak. A különböző válogatottakban 5 alkalommal léptem pályára. Játékosként 1965-ig, 197 NB I-es mérkőzésen szerepeltem és 3419 pontot szereztem, ami mérkőzésenként 17.4 pontos átlagnak felel meg. A bajai gárda játékosaként egy ezüst és három bronzérmet szereztem.
- Mi volt az erőssége a pályán?
- A dobás, miután későn kezdtem el játszani, így a fizikai képességeimet csak bizonyos korlátok között lehetett fejleszteni. Ezen segített az iskolában és az edzéseken végzett munka, de lényegében önszorgalommal a távoli dobásokat, tempókat tudtam fejleszteni, így igen jó százalékot értem el abban az időben. Általában bedobót játszottam, szükségből centert. Elég sok dolgot ellestem az akkori válogatott játékosoktól, és szerencsém volt végignézni az 1955-ös budapesti Európa-bajnokság összes mérkőzését, ahol a magyar válogatott aranyérmes lett. Ezen jelen volt az európai mezőny krémje, és ott láttuk először a tempódobást, amit Baján nem ismertek, emellett nagyon sok dolgot, a horgot, különböző cseleket igyekeztünk elsajátítani, próbáltuk alkalmazni több-kevesebb sikerrel.
- Mikor kezdte el az edzősködést?
- Már játékos koromban, előbb a Bajai Ruhaüzem női csapatát irányítottam, majd később a Bajai Bácska Posztó utánpótlás edzője lettem. A BSK megalakulásával 1972-től kiemeltek a Kosárlabda Utánpótlás Szakágvezetőjének és megkaptam az ifjúsági csapat irányítását is. Edzőtársaimmal olyan játékosokat neveltünk, akik közül sokan NB I-es és válogatott kosarasok lettek. A neveket teljességgel felsorolni nem lehet, de a bajai csapat országos hírnevet szerzett, hogy saját nevelésű játékosaival kitűnő eredményeket ért el az elsőosztályban, válogatottjaink pedig sikerrel szerepeltek a nemzetközi porondon. Baja az utánpótlás nevelés fellegvárává nőtte ki magát. A siker abból adódott, hogy meg tudtam szerettetni a kosárlabdát és azt a lelkesedést és szorgalmat, amit én is tanúsítottam, a játékosaim ugyanúgy átvették. Edzői pályafutásomat 1994-ben fejeztem be, és a Bajai Bácska KSE csapatánál vezetői és szervezési feladatokat láttam el, később az új elnökség tagja lettem.
Amikor a szakosztály 1995. júliusától a Bajai Honvéd KK-hoz került, akkor kezdtem el technikai vezetőként dolgozni. Időközben Bajai Bácska FKE lett belőle, de én továbbra is a klub technikai vezetője vagyok, kilenc csapat versenyeztetését, utaztatását, játékengedély kérését intézem, emellett a gazdasági feladatok egy részét is elvégzem. Örömmel teszem mindezt. A nyolc utánpótláscsapat különböző korosztályokban versenyez, és az elmúlt időszakokban is szép sikereket értek el, ami a záloga a jövő bajai kosárlabdasportnak, hogy minél több játékos legyen, akikből idővel NB I-es kosaras válhat.
- Hallhatnánk néhány szót a családjáról, hobbijáról?
- Feleségem Halász Mária ugyancsak kosarazott, ő varrónő volt, ma már szintén nyugdíjas, és besegít az unokáknál. Fiam, ifj. Vétek Frigyes az Alsóvárosi ÁMK tanít, korábban ő is kosarazott, jelenleg NB I. A-csoportos játékvezető, és női együttesnél a serdülő és a kadetcsapat edzője. Gyermekkorában a család kijárt a mérkőzésekre, és a szünetekben dobóversenyek alakultak ki a négyéves Kovács Lacika és az egy évvel fiatalabb fiam és még sok kosaraspalánta között. Ilyenkor ellepték a pályát, dobálgattak, ahogy a meccseken látták, és beléjük ívódott már ekkor a kosárlabda szeretete. Felesége jelenleg GYES-en van, amúgy a Központiban tanárnő. Két fiúk van, a hároméves (IV.) Frigyes, és az egyéves Marcel. Bízunk benne, hogy belőlük is kosarasokat fogunk nevelni, már szeretik a labdát, és akár szobában, akár a fürdőkádban, akár az udvaron vannak, mindenhol kosárra dobálnak…
Nekem a kosárlabda a hobbim is egyben, de hogy jó kondícióban legyek, van egy hobbikertünk, ahova kijárok a feleségemmel, hogy mindketten a megfelelő mozgásigényünknek eleget tegyünk.
Partnereink
keresés
HUMOR :)
Két barát beszélget:
- Milyen hangszeren tudsz játszani?
- Bármilyenen, kivéve a cimbalmot.
- Hogyhogy?
- Beesnek a húrok közé a kártyalapok.
Impresszum
Főszerkesztő: Fiedler Antal
Elérhetőségek:
6500 Baja, Czirfusz u. 4.
Telefon: 79/428-954
Fax: 79/427-425
Mobil: 20/363-2213
E-mail: info@hirter.hu
