Bajai évforduló
2012. 05. 11. 10:34:371872. május 12-én született Telcs Ede szobrászművész
Telcs Ede egy sokgyermekes zsidó család második gyermekeként született Baján. Apja elismert, közkedvelt cipészmester volt.
A család hamarosan Szabadkára költözött, iskoláit is itt végezte. Művészi készsége hamar megmutatkozott, a többi tárgyat hanyagolta, ebből sok kellemetlensége származott tanulmányai alatt.
A gimnázium elvégzése után Budapestre került, szobrászinasnak. Kezdetben ez azt jelentette, hogy egy sírkőtelepen márványt faraghatott és házimunkát kellett végeznie. Stróbl Alajosnál próbálkozott, de a mester származása miatt nem vette fel tanítványai közé.
Visszakerült Szabadkára, de nem sokkal később már Bécsbe utazott, itt gipszöntői állást kapott, megismerkedett Edmund von Hoffmann szobrásszal, aki felismerte a tehetségét és pártfogásába vette. Az ekkor mindössze 16 éves fiút felvették az akadémiára, de anyagi gondjai támadtak, tanulmányait saját keresetéből kellett finanszíroznia, mert apja vállalkozása tönkrement. Ebben a helyzetben jól jött egy szabadkőműves páholy támogatása, ahonnan havi ellátást kapott.
Később tagja lett a szervezetnek is.
Telcs Ede már a bécsi akadémián megmutatta tehetségét, sok díjat nyert műveivel, ezért később a kor szobrászfejedelme, Kaspar Zumbusch mesteriskolájában tanulhatott tovább.
Első nemzetközi sikere a Die zwei Durstigen ( Telcs saját „fordításában” a Két bornemissza) című alkotás, bemutatkozott vele az 1893. évi bécsi, illetve az antwerpeni kiállításon is, ahol ezüstérmet nyert. Ezzel a művel debütált a hazai közönség előtt is a Magyar Képzőművészek Társulatának 1893-1894. évi tárlatán.
Tervezte, hogy díjaiból iskolái elvégzése után olaszországi körutat tesz, de csak Velencéig jutott (pénzét egyik húgának adta inkább). Az olasz városból gyalogosan indult haza.
Budapesten Zala Györgynél jelentkezett munkára, aki felvette őt a műtermébe. Közben az a megtiszteltetés érte, hogy a Két bornemissza című szobrát Ferenc József császár vette meg – akivel személyesen is találkozott - majd az időközben elkészült Góliát című alkotásáért a magyar állam fizetett ki egy nagyobb összeget.
De nem csak a művészetének élt, az 1. gyalogezredhez vonult be leszolgálni a katonai idejét, hadapródjelölt őrmesterként szerelt le.
A leszerelés után önállósította magát, de némi nehézséget jelentett, hogy az akkor három nagy szobrász (Fadrusz János, Stróbl Alajos és Zala György) mellett kellett érvényesülnie.
1900-ban megnősült, a házasságból három gyerekük született, de felesége 1910-ben súlyos vesebetegségben meghalt. Elhunyt asszonya kívánságára hamarosan feleségül vette egyik tanítványát, aki addig is segített a gyerekek nevelésében és a háztartás vezetésében. Tőle két gyermeke született Telcs Edének.
Az 1900. évi párizsi világkiállításon egy kollekcióval szerepelt, az összes figuráját megvették külföldi múzeumok. Az 1901. évi drezdai nemzetközi kiállításon szobrászati kis aranyérmet kapott, ami megelégedésére szolgált, ugyanis a nagy érmet Auguste Rodin érdemelte ki.
1904-ben és 1906-ban is jelen volt alkotásaival a világkiállításokon, St. Louisban aranyéremmel díjazták, Milánóban Beethoven-szobrával aratott sikert.
Az első világháború során Telcs Edének nem kellett bevonulnia (a háború kezdetén már 42 éves volt), alkotásaival foglalkozhatott. 1917-ben azonban már annyira megbetegedett, hogy Kosztolányi Dezső már a nekrológját is megírta (apró adalék, hogy az író édesapja volt a kis Ede számtantanára Szabadkán).
A háború után családjával Hollandiába költözött, egy barátja gyárában művészeti vezető volt. Itt két évig dolgozott, majd hazatért Magyarországra és elvált feleségétől is.
1924-ben új életet kezdett, újból –harmadjára is – megnősült, visszatért alkotókedve is. 1929-ben a Herendi porcelángyár művészeti vezetőjének kérték fel, amit örömmel elvállalt.
Monumentális emlékszobrok sorát készítette, az ő műve a budapesti Vörösmarty-szoborcsoport (Kallós Endrével közös alkotása), a városligeti Alpár Ignác-szobor, a millenniumi emlékműhöz két királyszobrot (Szent László, III. Károly) is alkotott.
Telcs Ede készítette el Munkácsy Mihály, Barabás Miklós, és a Hubay-család síremlékét is. Díszítő szobrokat is mintázott középületekre, az Adria Biztosító épülete, a Gresham-palota, a Gellért fürdő, a Hitelbank-palota, az Igazságügyi Palota, a Széchenyi fürdő, valamint a Zeneakadémia épülete is őrzi, vagy őrizte keze nyomát.
A második világháború kitörésekor teljesen visszavonult a művészeti élettől, egészségi állapota romlásnak indult, származása miatt is sok támadás érte. A nyilas uralom alatt mentesítő iratot kapott ugyan, de nem érezte magát biztonságban. Budapest ostromát egy „svéd védett házban” vészelte át.
A háború után teljesen visszavonult, megmaradt alkotásait (szobrok, kisplasztikák, érmék) szülővárosának adományozta. Hagyatékát a Türr István Múzeum őrzi. Telcs Ede 1948. július 19-én halt meg Budapesten.
Egykori szülőházának falán emléktábla áll, a Lámpás utca –ahol a művész született - 1958 óta Telcs Ede nevét viseli.
Nevezetes alkotása Hüvelyk Matyi szobra, amely alkotás –másolata - Baján a Kölcsey utcában áll.
(tezo)
Partnereink
keresés
HUMOR :)
Két barát beszélget:
- Milyen hangszeren tudsz játszani?
- Bármilyenen, kivéve a cimbalmot.
- Hogyhogy?
- Beesnek a húrok közé a kártyalapok.
Impresszum
Főszerkesztő: Fiedler Antal
Elérhetőségek:
6500 Baja, Czirfusz u. 4.
Telefon: 79/428-954
Fax: 79/427-425
Mobil: 20/363-2213
E-mail: info@hirter.hu
