Hirdetés

2026. június 10. (szerda) Margit, Gréta

Sport

2012. 07. 02. 14:31:56

Utoljára a Sugovica partján

A bajai származású kajakosra, Huszák Endrére barátai és versenyzőtársai szerint kitartása, önzetlensége és a sport iránti végtelen odaadása és eredményei miatt is kiváló példaként tekinthet rá fiatalabb és idősebb egyaránt. Sajnos azonban már csak múlt időben beszélhetünk róla. Ugyanis január végén, a szokásos napi futását követően, a szíve utoljára dobbant. Csendben, sportolást követően távozott el. Talán nem is sejtette, hogy azon a vasárnap délelőttön teszi meg az életének utolsó métereit a hőn szeretett Sugovica partján. Ott, ahol annyi éven keresztül rótta a kilométereket vízen és szárazföldön egyaránt.

Huszák Endre 13 évesen kezdett kajakozni, amivel egészen élete végéig nem hagyott fel. Inkább rövidebb távon tudott jól teljesíteni, így országos bajnoki döntős is volt 200 méteren. A válogatottban a szöuli olimpiai bajnok Gyulay Zsolttal is evezett együtt, aki társaival 2-300 méterig nem is tudta őt megverni. Azonban mivel a férfi kajak 200 méter csak idén lett olimpiai szám, így ez az esemény kimaradt az életéből. Az elmúlt esztendőkben a sárkányhajó csapattal hozott haza érmeket – köztük aranyakat – Ukrajnából és Spanyolországból is, így a nemzetközi mezőnyben is megmérettetésre talált. A sport ügyét annyira szívén viselte, hogy a maratoni kajakos Faldum Bereniké felkészülését is segítette, aki később Világ- és Európa-bajnok lett a szakágban. Örült apróbb és nagyobb sikereknek egyaránt, amiben családja is osztozott vele. Soha nem állt le a kajakozással, és bármilyen versenyt rendeztek Baján, ő, ha tudott, részt vett azokon. A már hagyományos Pünkösdi Szigetkerülő Bajnokságon is többször elindult. Idén pünkösdkor viszont már nem szállt kajakba. Helyette a szívekben tette meg az 5 kilométeres távot. Ugyanis most már a Huszák Endre Emlékverseny nevet viseli az esemény, amire egy vándorkupát is alapítottak, melyre minden évben a legjobb időt elért versenyző neve és időeredmény kerül fel. Ezt a trófeát idén Vörös Balázs (C-1) nyerte el, aki 23:03 perccel teljesítette a távot. Jövőre már egy sokkal színvonalasabb és országos szintű versenyt szerveznek, és egy emléktábla avatását is tervezik. A sporttársak ezzel is szeretnének tisztelegni barátjuk emléke előtt.

Kaiser János egy korosztály volt Huszák Endrével, és annak ellenére, hogy ő kenusként versenyzett, mégis kitűnő kapcsolatot ápolt vele. Kiemelte megbízhatóságát, önzetlenségét, amihez példaként említette, hogy amikor fiát nem tudta elvinni egy válogatott versenyre, ő szó nélkül ajánlotta fel segítségét, amikor megkérte erre a feladatra, és kijelentette, hogy akármi legyen is a programja, ő ezt mindenképpen megoldja számára. „30-40 évesen amikor masters versenyeken indultam, soha nem beszéltünk arról, hogy megnéz engem, mégis Szegeden, illetve Győrben is hallottam amint kiabálja, hogy „Hajrá Kacsa!”.” – elevenített fel Kaiser János egy történetet kicsit elérzékenyülve az egykori barátról.

A család számára is példa volt kitartása és élete. Felesége már sportolóként ismerte meg, aki elárulta, hogy a randik miatt soha nem hagyott ki egyetlen edzést sem. Így ő hamar hozzászokott a sportos életvitelhez, amiben férje élt, és ezt a gyerekek is hamar megtapasztalhatták. Gyermekei Zsolt és Anikó számára is készíttetett kajakot, így ők is megismerkedtek hamar a vízzel. Próbálta velük megszerettetni a sportot, kiemelve ezzel ennek fontosságát az ember élében. Mindenképpen közös viszont szeretteiben, hogy mindannyian büszkék voltak az eme példaértékű, sportos életet élő férjre, illetve édesapára. Bár nem volt vallását gyakorló ember, de életét az evangéliumi értékek szerint igyekezett élni, ugyanaz a kitartás, küzdőszellem és önzetlen szeretet jellemezte sportolóként és családapaként is. Mindig is büszkén tekintett pappá váló fiára is. Gyermekei bár nem lettek sportolók, mint ő, a kajakokat azért félre rakta az unokák számára. Lánya azt mondta, hogy gyermekeit mindenképp megismerteti a kajakkal, ahogy apukája is szerette volna.

Huszák Endre egyik pillanatról a másikra hagyott hátra mindent. Hiányzik… Mégis emlékével továbbra is itt él közöttünk. „Aki él szerettei szívében, az nem hal meg, csak távol van…”  (Szt. Ágoston)