Hirdetés

2024. március 19. (kedd) József, Bánk

Bajai évforduló

2012. 06. 07. 10:20:37

1959. június 10-én halt meg Meskó Zoltán politikus, Baja egykori főispánja

Meskó Zoltán 1883. március 12-én született Baján. Apja városi tanácsnok volt, aki fiát a katonai pályán indította el. Meskó Zoltán a cseh Morvafehértemlom Lovassági Hadapródiskolájában kezdte meg tanulmányait, majd a bécsi Műszaki Katonai Akadémiára került. 1904-ben avatták hadnaggyá, de 19010-ben megvált az egyenruhától, szolgálaton kívüliként a Gazdák Biztosító Szövetkezeténél vállalt munkát. Az I. világháború kitörésekor ismét bevonult és az olasz fronton teljesített szolgálatot, többször kitüntették.

Meskó Zoltán 1906-ban vette feleségül Drescher Margitkát, egy bajai vaskereskedő – Drescher Gyula – lányát. Házasságukból hat gyermek született, Margit nevű lánya 5 évesen meghalt, Zoltán, aki apja nyomdokaiba lépett, Lajos, aki a papi pályát választotta, az Egyesült Államokban élt, Tibor, aki 1938-ban hősi halált halt Rimaszombat környékén, Imre, akit 1945-ben egy hadifogolykórházban agyonvertek, miután megtudták, ki az apja, és Béla, aki az orvosi pályát választotta és Baján tevékenykedett.

1917-ben leszerelt, a Függetlenségi Párt jelöltjeként a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1918-ban szülővárosa, Baja főispánjává nevezték ki, de a szerb csapatok és a közigazgatás novemberi bevonulása után rövid időre letartóztatták. Nem sokkal később Meskó Zoltán már Szegeden bukkant fel, ahol részt vállalt a Magyar nemzeti Hadsereg megszervezésében.

Később aktív politikai szerepet vállalt, Friedrich István kormányában kisgazdaügyi, majd földművelődésügyi államtitkár volt, majd 1920-ban a Belügyminisztérium politikai államtitkárává nevezték ki. Posztját a Teleki-kormány megalakulásáig viselte.

Meskó Zoltán szerepet vállalt az Országos Kisgazda és Földmíves Párt megszervezésében is, a Nagyatádi Szabó István vezette párt ügyvezető elnöke is volt. Mindeközben egyik alapítója lett az Országos Földműves Szövetségnek. Az első és a második nemzetgyűlésben is a keceli körzet képviselője volt. Kezdeményezte a mezőgazdasági munkások segítése érdekében a kötelező biztosítás bevezetését betegség és rokkantság esetére.

1929-ben Pesti Újság címen agrárhetilapot indított. Lengyel Zoltánnal együtt pedig megalakította a Névmagyarosító Társaságot. 1931-ben ismételten országgyűlési képviselővé választották. Ekkor már az érdeklődő olvasók a kezükbe vehették Vidor Gyula könyvét – Meskó Zoltán Vidám Históriái. Elmondja a T. Ház folyosóján – amely összeállításban az örökké tréfás, életvidám, de a parlamenti patkóban állandóan „beszólogató”, adomázó politikus képe rajzolódott ki.

Ez a beszólogatás az 1930-as években egyre durvult, Meskó Zoltán senkit nem kímélt, bekiabálásai és parlamenten kívüli megjegyzései is egyre inkább antiszemita irányt vettek, sőt egy alkalommal tettlegességig is fajultak.

Meskó Zoltán 1932 elején kilépett a kormánypártból. Ekkor már politikai ellenfelei a „Hitler Zoltán” gúnynéven emlegették. Az egyre jobban radikalizálódó politikus belépett a Kaszáskeresztes Pártba. Ott azonban nem fért meg „két dudás”, állandósultak a vitái a pártalapító Böszörmény Zoltánnal, bár eleinte úgy tervezték, hogy Meskó a parlamentben fogja ismertetni a Kaszáskeresztes Párt kiáltványát.

Meskó Zoltán a szakítás után megalakította a Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspártot, majd 1932. június 16-án, teátrális körülmények között – náci egyenruhában, hitlerista karlendítéssel – napirend előtti felszólalásában kitért az országban tapasztalható nemzetközi irányú izgatásokra, valamint ismertette a pártja programját. Példaképéül Benito Mussolinit, Kemal Atatürköt és Adolf Hitlert nevezte meg, és magyar nacionalistának vallotta magát. Beszéde után feltűzte ingére a horogkeresztet. Magyarországon Meskó és pártja alkalmazta először jelvényként a nyilaskeresztet és a zöld inget. A párt lapját Magyar Horogkereszt néven indította, de kis idő múlva nevet megváltoztatta, így lett az újság címe a Nemzet Szava.

Meskó Zoltán lelkesen üdvözölte az 1932. október elsején megalakult Gömbös-kormányt. 1933-ra mind Meskó, mind a pártja megerősödött, egyre aktívabb szerepet vállaltak a parlamenti munkában is. Radiális fellépést sürgettek a „zsidó liberalizmus” ellen, gyakran támadták a szomszédos országokat. A Nemzet Szava újságot egyszer tíz napra be is tiltották, mert megsértette a jugoszláv királyt. Meskó felháborodva jelentette ki, hogy „én hétszer tíz napot ültem szerb börtönben, mert ugyancsak vétettem a szerb illemtan ellen, és nem voltam hajlandó behódolni az akkori megszállóknak”.

1933-ban Meskó Zoltán pártjához csatlakozott a volt vívóbajnok dr. Posta Sándor által vezetett Magyar Dolgozók Gazdasági Pártja. Egy alkalommal bőkezűen támogatta őt - és pártját, újságát – a kormányzó Horthy Miklós is, amikor százezer pengőt adott a legitimista mozgalom ellensúlyozására.

1933 áprilisában Meskó Zoltán Berlinbe utazott, ahol kétszer találkozott Adolf Hitlerrel, és fogadta őt Goebbels is. Ezek után parlamenti felszólalásaiban egyre durvább hangot ütött meg, minden hozzászólásában központi elem volt a zsidókérdés. A Hitler-imádat már Gömbös Gyula rosszallását is kiváltotta, aki felszólította a képviselőt, hogy likvidálja mozgalmát és képviselje a magyar érdekeket.

A párton kívüli, és – főleg gazdasági ellentétek és a diktatórikus vezetés miatt – párton belüli támadások miatt Meskó Zoltán pártja erjedésnek indult, egyre-másra léptek ki a pártból a meghatározó vezetők. 1934. elején egy parlamenti hozzászólása után Meskó Zoltánt a Ház folyosóján egy szociáldemokrata képviselő tettleg bántalmazta is. Ekkorra már Meskó és mozgalma a perifériára szorult, más politikusok vették át a szerepét, az 1935-ös választásokon sem ő sem pártja nem jutott mandátumhoz.

Ezt követően járta az országot, próbált támogatókat szerezni. Kétes szerepet játszott 1937. november 28-án, amikor Debrecenben egy gyűlésen a megjelentek Horthy Miklós kormányzót I. Miklós néven királlyá kiáltották ki. Később közleményben elhatárolódott a gyűléstől, de a kormányzó iránti rajongása megmaradt, olyannyira, hogy Horthy István 1942-ben bekövetkezett halálos repülőbalesete után javasolta, hogy Horthy Miklós unokáját, az akkor még csecsemő ifj. Horthy Istvánt koronázzák királlyá.

Meskó Zoltán 1939-ben ismét képviselői mandátumhoz jutott, de nem sikerült egyik párttal sem jó viszonyt kialakítania, sőt a nyilasok egy alkalommal tettleg is bántalmazták.

Meskó Zoltán ellenezte a II. világháborúba való belépést, levélben tiltakozott Horthynál. A háború alatt Meskó Zoltán a Magyarországra menekült bukovinai székelyek megmentőjének szerepében lépett fel, interpellált az érdekükben. Ekkor már fiával, ifjabb Meskó Zoltánnal karöltve politizált. Fia tehetségesebb és főleg jobb tollú ideológus volt, mint hírhedt apja.

Meskó Zoltán 1944-ben tiltakozott a német megszállás ellen is. A nyilas uralom alatt aktív tevékenységet nem folytatott, de néhány visszaemlékező elítélően nyilatkozott róla később.

Budapest ostroma alatt családjával egy Országház utcai pincében tartózkodott, itt tartóztatták le orosz tisztek 1945 januárjában. A Budapesti Népbíróság először 5 évre ítélte, de a Népbíróságok Országos ezt életfogytiglanra súlyosbította.

Büntetése alatt ült egy cellában Kádár Jánossal, Lékai János prímással, Marosán Györggyel, és Kállai Gyulával is.

1956-ban amnesztiával szabadult, ekkor már megtört öregember volt. 1957-ben újra letartóztatták – fiát, ifj. Meskó Zoltánt is, a forradalomban játszott szerepe miatt - visszakerült a börtönbe. 1959. május 31-én, miután a család levélben kérte, Kádár János külön engedélyével szabadult, ezután Nagybaracskára, a családjához került, itt halt meg június 10-én. Baján, a család sírhelyében temették el.

(tezo)

forrás: Udvarvölgyi Zsolt: Meskó Zoltán: Egy politikusi pályakép